Ipolyfödémes község története


Ipolyfödémes a Korpona - hegység déli nyúlványaiban, 345 m tengerszint feletti magasságban megbúvó kisközség. Hont vármegye egykori székhelyétöl, Ipolyságtól északkeletre fekszik 22 kilométernyi távolságra. A főleg tölgyessel körülvett falucskának jelenleg 410 lakosa van.

Ez a szám az évszázadok során ingadozó volt. A 16. században kb.30-40 család lakott itt. Egy 1715-böl származó adat szerint malomból és 15 háztartásból állt a falu, míg az 1828-as népszámlálás alapján 77 ház 462 lakossal volt nyilvántartva.

Az utóbbi száz évben rendkívüli növekedés, illetve ugyanilyen nagyméretű csökkenés tapasztalható ezen a téren. Pl. 1880-ban 398 lakos, 1900-ban 473, 1910-ben 562, 1930-ban 610, 1940-ben 709, 1970–ben 670, 1994-ben a 410, és jelenleg 305 lakos.

Az erdős, hegyes környék évszázadokon át meghatározója volt az itt élő emberek tevékenységének ill. megélhetésének. A legrégebbi adatoktól földműves népként vannak nyilvántartva. Több utalás alapján valószínűleg királyi méhészek voltak. Elsősorban a környezö erdőkben és a faluhatárában irtással nyert földeken dolgoztak, de a falutól délre elterülő napos domboldalon szőlőtermesztéssel is foglalkoztak.

Manga János, a híres néprajzkutató 1931-ben így írt Ipolyfödémesről: "Lakói egyszerű, nótás lelkű földművesek, akik az anyagi vagy szellemi javaknak még csak a minimumumát sem élvezik. Őket a természet szépségei: a lombos erdők, a dalos madarak éneke és a hegyi patakok csobogásai kárpótolják mindenért. Szorgalmasan dolgoznak a köves, alig termékeny földeken és élik egyhangú napjaikat. Pedig őseik néhány évszázaddal azelőtt sokkal változatosabb, kalandokkal és szenvedésekkel teli életet éltek."

Ipolyfödémes nevére először egy 1259-böl származó oklevélben bukkanhatunk TERRA FEDEMES alakban. 1260-ban Fedemes ill.Fedemus alakban szerepel legrégibb okiratainkban. 1350 - től egyházashelyként van nyilvántartva ( eclesia de Fedemus ).

Első ura a Hontpázmán nemzetségbeli Jákó, a Födémesi család őse volt a 13. században, mely családnak egyik tagja, Miklós tanuként szerepel abban az oklevélben, mellyel Kázmér fia Lampert mester birtokot adományozott a sági prépostságnak. Később a Soós (1418), Kövér (1418), Peleni (1519) családok birtoka. A 15. század második felében hosszab ideig 6 jobbágytelek zálogjogon Litva várához tartozott.

A Rhédey (1475) és Kóváry (1519) családok kezén is volt zálogjog. 1482-ben Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai pereskedtek a födémesi birtokért.

Hajdan a község Palást szomszédságában terült el, a Kotyinka völgyben. Lakosai sokat szenvedtek a történelem folyamán. A 13.század közepe táján a tatárok égették fel, késöbb pedig a törökök pusztították el. Ennek következtében települt át a lakosság 1552 körül a falu mai helyére. Az eredeti település emléke az a templomrom, melyet határában pusztatemplom néven ismerünk. Ez 15 m hosszú, 7 m széles román stílusú építmény volt a 13. századból. Állítólag a 15. században átépítették, de végül is az 1550-es évek elején elpusztult.

A falu lakosai belevaló,harcos vitézek voltak. Állítólag a drégelyi pasa ellen kapát, kaszát fogtak. A falu végén állott akkor a falu védőszentjének, Szent Mihálynak a szobra. Mikor a falubeliek elhaladtak előtte, a bíró megemelt kucsmával ezt mondta: Ne félj addig Szent Mihály míg Födémes talpon áll !

Sajnos a település elpusztult, s a megmaradt lakosságnak az új helyen kellett új életet kezdenie. Ipolyfödémes tehát a 16. századtól írja történelmét a mai helyén. A következö évszázadokból már nincsenek adataink a lakosság török időkhöz hasonló harciasságáról. A szegény és gyakran sanyargatott jobbágyok azonban nem mindig törődtek bele helyzetükbe. Erről a ránkmaradt panaszlevelek tömege tanúskodik. Ezekből és különböző összeírásokból szerzünk tudomást a legősibb jobbágynevekről. Ezek a következők: Vrban, Bobws, Anyus, Kakas, Kayon és Korpach a 15. századból. Egy 19. századi összeírásban pedig a következő nevek szerepelnek: Annus, Antalicz, Bodzsár, Böjtös, Dobos, Gyenes, Gergely, Jusztin, Koner, Matyis, Misko, Morvai, Nagy, Petrezsil, Pribránszky, Rosko, Ugrin, Vajda, Velebni.

A 18. század elején a Szmrecsányi család birtokolja a községet, a múlt század elején pedig a Coburg, Tersánszky és Lipthay családok voltak a földesurak. Késöbb Jankovich, azután Eichelburg szerezte meg, az utóbbitól viszont gróf Crony vásárolta meg. A 20. század elején a herceg Coburg családnak, továbbá gróf Somsich Ödönnek, Horváth Bélának és Kondor Józsefnek voltak itt nagyobb birtokai.

Az első Csehszlovák Köztársaság idején a lakosság nehéz körülmények között élt. A gazdasági válság elsősorban a munkalehetőségek hiányában mutatkozott meg.

1933 - ban a födémesiek éhségmenetet szerveznek Ipolyságra. A község neve ebben az idöben Fedýmeš. A kor demokrata szellemének megfelelően több párt is szervezett itt összejöveteleket: a Magyar Nemzeti Párt, a Földművesek és Kisgazdák Köztársaság Pártja, a Keresztény-szocialista Párt és a Kommunista Párt. Ez utóbbi kettő 1933-ban veszélyesnek lett minősítve a köztársaságban fennálló rendszerre nézve. Ezt a már említett éhségmenet és még sok más éhségsztrájk és egyéb tiltakozó akciók szervezése okozta. 1936-ban Palást és Födémes közötti útszakasz építése ellen kitört sztrájk hatására a járási hivatal vezetősége szigorúan betilt mindennemű csoportosulást, gyűlést és felvonulást.

A háborús időszak alatt, az 1938 - 44 években a község Magyarországhoz lett csatolva. A falu határában véres harcok dúltak a bevonuló orosz és a hátráló német csapatok között.

A Kassai Kormányprogram határozata a magyarok kitelepítéséről kíméletlenül érintette a lakosságot. Több család esett áldozatul a Csehországba és Magyarországra történő deportálásnak. Ipolyfödémes magángazdái sem menekültek a kollektivizáció átkától. A szövetkezetet 1957-ben itt is megalakították.

A helyi községhivatal (volt nemzeti bizottság ) 1980 - ban Palást községhez történő csatolásával megszűnt. Az 1989-es fordulat után a község új önkormányzatot választott és ez 1990. június 1 -től működik.

Templomunkról:

Nyelv:

Facebook Fanpage

Idő:

Dátum: